Kedves Olvasó, aki most ezeket a sorokat olvasod, először is engedd meg nekem, hogy megköszönjem, hogy egyáltalán nyitott vagy egy, az előző évektől jelentősen eltérő műfajú cikket, egy véleménycikket elolvasni. Vannak azok a pillanatok az életben, amikor már nagyon nehéz csendben maradni, és a sok-sok gondolatot szükséges egy egységes egészbe sűríteni. Erre vállalkozom most, ahogyan korábban is tettem. Ahogyan korábban, úgy most sem leszek várhatóan rövid. A mondatok csak jönnek-jönnek, meg nem állnak. Valahol majd csak vége lesz. Soha nem kértem, de most mégis: olvasd végig!

Az írás címadása nem véletlen, hiszen mint minden választásnak, így a vasárnap tartandó időközinek is van tétje. Azt gondolnánk, hogy egy időközi önkormányzat választás az semmi, egy szükséges valami, lesz egy eredmény, legyintünk, megyünk tovább. Általában egy időközi önkormányzati választáson a részvétel is jelentősen alacsonyabb, mint egy „normál” választás. Talán most is így lesz, de én bízom abban, hogy mégis jelentősebb részvételre lehet számítani. Hogy miért? Mert ennek a választásnak tényleg van tétje. Olyan tétje, ami az elmúlt hetekben sokatoknál merült fel. Megjegyzem, nem jogtalanul, és nem feltétlen nélkülözve az észszerűséget.

HONNAN INDULUNK?

A júniusi választás felemásan sikerült az addigi ellenzéknek, hiszen ugyan a város, több cikluson át regnáló polgármesterét sikerült leváltania egy jelentős többségnek. Ez a többség felismerte, hogy a városban olyan pusztítást végzett a 18 éven át hatalmon lévő Fidesz, amilyenre nemigen volt példa (vagy nagyon alaposan kell keresni). Ugyan adatokkal nem lehetett feltétlen alátámasztani ezt, az emberek mindennapi érzékeléseik alapján ítélték meg az előző vezetés „eredményeit”, végül a változást akaró többség (de nem elég nagy többség) végérvényesen felismerte, hogy elég volt a rombolásból. Ez a tömeg nem tévedett nagyot, október 1. óta rendre hullanak ki a csontvázak azokból a bizonyos szekrényekből.

Nem is kell nagyon keresgélni ezen csontvázak között, elég csak figyelni a Gyopárossal kapcsolatos híreket. Elmaradt karbantartások, felújítások, a végeredmény pedig egy műszakilag és gazdaságilag is lepusztult fürdő. Vagy az a város, ahol nem nyírja le a gazt a városüzemeltetés (sic!) az utak mellett. Az a város, ahol az utakat úgy „újították fel”, hogy azok alaposan elhúzódtak, majd záros határidőn belül a „felújítás” eredménye több bosszúságot okozott, mint az azelőtti állapot. Másik példa a romlottság eredményére a város gazdasága, emlékezzünk meg mindannyian például a nagymúltú AKG-ra. És a személyes kedvencem: az az irgalmatlanul sok pótmunka a különféle beruházások esetében. Rosszul terveztük, bocsi, de odaadjuk természetesen a pénzt, nehogy gond legyen (csak aztán csurranjon-cseppenjen is valami).

Az elmúlt 18 évnek plasztikus épített és nem épített emlékei maradtak az új városvezetésre és a város lakosságára. Különleges szimbólum az előző vezetés távozásával együtt járó jegyzői és aljegyzői végkielégítések összegei. Nem állítom, hogy nem szolgálták meg ezeket az összegeket. Azt viszont állítom, hogy a megszolgálás minősége legalábbis kérdőjeles. Remélem, hogy Szabadkígyóson olcsóbb lesz a megszolgált idő és tevékenység.

Mindannyian látjuk az örökséget. És mindannyian látjuk a jelenlegi körülményeket az önkormányzatban.

MI TÖRTÉNT EDDIG?

Semmi jó, igaz? Gyopárost már említettem, meg hát egyébként is minek emlegessem, aki nem tudja, hogy mi a helyzet, ott más jellegű bajok vannak. Picit csemegézzünk az eseményekből, amelyek 2024. október 1. óta történtek:

• furcsa összefogás a képviselőtestületben (az úgynevezett Nyolcak)
• hónapokon át történő kesztyűzés az új vezetés és a Nyolcak között
• „Közösen Orosháza Városáért” – kivéve, ha nem adnak a jelölőszervezet listavezetőjének alpolgármesteri széket
• újra megtanultuk az Ő betű rendkívül igénytelen és helytelen használatát a beszédben (bár még mindig jobb, mint az „izé”)
• rendkívül mély jogászkodás – sokan megismerhették az önkormányzati törvény előírásait (jövő héten dolgozat kisötösért!)
• „Én csak aláírtam!” – ahogy a Belügyminisztérium ajánlatát is, mert senkit nem hagytok az út szélén.
• tűzifával és szoftverlicenszekkel csencselő „egzotikus cég” szeptember 30-án megszüntetett szerződéssel
• „Nem kapok levegőt!” és „Döbbenten állok!” – ezek a Ferik, édes jó Istenem, segíts meg!
• „Vért fogtok izzadni!” – mondta az ex-Fidesz-elnök, igaza lett, vérgőzfürdő lett (közben meg mi a helyzet a szaunaparkkal?)
• Borsodból az éterben iderángatott istenkomplexusos kommenthuszár (Hová tűnt Damon Hill? Szétszórta az autópályán a lóvét! Az égből pénz kell, hogy essen.)
• egy távozó cégvezető, mert a gazdasági ügyekhez „nem ért”, csak a kultúraszervezéshez (valamire csak jó volt a rendezvényterem, mondják egyesek)
• „20 éve vagyok a médiában, én jó szakember vagyok, és egyébként is hány követőd van” – felejthetetlen duma a főpropagandistától

És még hosszan lehet sorolni, de egyre nehezebb a zárójelekbe pikírt megjegyzéseket tenni, úgyhogy a listát most itt felfüggesztem, mert végül minden lista a felfüggesztés sorsára jut.

A lista arra akart rámutatni, hogy a változást akaró, jóérzésű orosháziak sokaságának mutatott fityiszt (micsoda áthallás) olyan emberek csoportja, akik örökségül hagyták a csődközeli állapotot, a szekrényben megbújó Samukat (így hívtuk a Táncsics biosz szertárában lévő csontvázat, bár az ország más iskoláiban is sokan így hívják, szegény Samuk, nem tudnak egyediek lenni, szemét liberális diktatúra!). Ez a csoport a felelős azért, amilyen helyzetbe került szeretett városunk! Nem más, nem a COVID, nem az orosz-ukrán háború (és nem pedig ukrán orosz háború), nem a mátészalkai poszáták, és nem is a fránya Brüsszel, meg Soros, meg a többi szokásos. TI VOLTATOK! Ti hatan (meg a többiek, akik szerencsére már nincsenek ott) kúrtátok el! Nem kicsit, nagyon! Ha valami összenőhet, mert összetartozhat, az az elkúrás. Bizony! Megcsináltuk! – mondhatnátok büszkén. Hát meg, az Isten verjen meg benneteket! (És még a Mi Hazánk is bekerült, hát mi kellett nekünk még.)

A KAMPÁNY

Nem lehet igazán azt állítani, hogy nem követtem végig az időközi választás kampányidőszakát, mert de, nagyon is. Igyekeztem a látható és a nem látható kampányt is „végignézni” (képzavar, bocs). Óriási meglepetést fogok most elárulni: négy jelölt van, ha eddig nem tudtad volna. Ebből kettő állítólag független, ami egy csoda, kettő pedig jelölőszervezettel rendelkezik. És hogy mit láttam a kampányban? Mondom. Nehéz amúgy „kedvenc” jelöltet találni, mármint abból a szempontból, hogy melyik kampánya volt szórakoztatóbb.

Kezdjük azokkal, akiknek nincs jelölőszervezete, rögtön Hajdú Boglárral, mert ez viszonylag rövid. Azért rövid, mert furcsa módon az ajánlásgyűjtés utolsó napján vette fel az íveket, és határidő előtt kb. 15 perccel le is adta azokat. Oké, azért 21 aláírást nem rakétatudomány összeszedni, még akkor sem, ha azt kopogtatással oldja meg. Legyünk jóhiszeműek, és fogadjuk el, hogy így volt. Őrületesen berobbantott kampány, két hosszabb hangvételű „cikk” a szeretett Oroscafé-nak hála (amire egyébként ritkán van példa, nahát-nahát), két utcafórum, ebből egy olyan helyszínen, aminek semmi köze a választókerülethez, egyúttal lehetetlen időpontban. Nem baj, fogadjuk el, hogy nem születik mindenki kampányszakembernek (hetedik diplomának jó lehet!), csak teszi, amit helyesnek vél. Ez se hülyeség amúgy, ez a mentalitás egyébként iszonyatos szabadságérzetet tud adni, átkozottul felszabadító érzés. Egyszer már megpróbálkozott a jelöltséggel, 2024. június 9-én, akkor a 6. sz. választókerületben, 6 jelöltből a 6. helyezés 54 szavazattal (ennyi hatost, már-már gyanús a számmisztikában hívőknek). Kései indulás, rendkívül gyenge online kampány (jelen iromány születésekor 5 követővel rendelkező Facebook-oldal), és a hozzám eljutott tapasztalatok szerint gyenge jelenlét a fizikai térben is.

forrás: Oroscafé

Következzék az igazi függetlenség, annak illusztrációja a szótárban, Sándor Zoltánné. Sándorné nyugdíjas tanárnő szintén megpróbálkozott június 9-én az 1. sz. választókerületben, ott a jelenlegi polgármester győzte le, a köztük lévő szavazatarány-különbség 15,85 százalékpont volt. Ami érdekesebb, hogy az első próbálkozás során Sándorné még a Fidesz-KDNP színeiben indult. Hogyhogy nem, második nekifutásra már nem a Fidesz-KDNP színeiben indul, hanem függetlenként a Fidesz-KDNP támogatásával. Tökre nem ugyanaz, jó? (De.) Kicsit olyan ez, mint amikor a városi kórház kikommunikálta a Facebook-on, hogy nem szűnik meg a kardiológiai osztály, csupán ideiglenesen átszervezik az ellátást Békéscsabára, Gyulára, meg a Belgyógyászati Osztályra. „Én valék az Isten. Én meg a Michael Jackson” (uristen@menny.hu c. rövidfilm, kötelező darab, nézzed meg szépen: https://www.youtube.com/watch?v=4BVDz3NkxQM)

Véleményem szerint nagyon komoly erkölcsi lyuk tátonghat egy olyan ember lelkén, aki ilyen piti és átlátszó módon próbál színlelni valamit, ami nyilvánvalóan hamis (értsd: becsapja a potenciális választóit IS). És hát az orosháziak sem hülyék, olyannyira nem, hogy nagyon hamar kiszúrták a fenti tényeket, miután pedig megjelentek az első cikkek az Oroscafé-n, az első Facebook-bejegyzések Erdős Norbert oldalán, majd az orosházi Fidesz oldalán, végül pedig a plakátok az utcán, a szórólapok a postaládákban, minden nyilvánvalóvá vált, aminek te, kedves Olvasó, valószínűleg hangot is adtál hamar az interneteken. A kezdeti online lendület aztán alábbhagyott, ha figyelmesen megnézted az országgyűlési képviselőd Facebook-oldalára feltöltött februári összefoglaló videóját, valahogy kimaradt belőle, hogy a Fidesz helyben nagyon támogatja a mindenhova pontosan odaérő tanárnő jelöltet (tényleg ezt mondta Erdős a jelölt bemutatkozó videójában, szavazzunk azért rá, mert mennyire szuper, hogy mindenhova odaér időben, az ész megáll). Rendkívül gyenge online kampány. Cserébe azt lehetett hallani, hogy a kopogtatás nagyon megy. Meg az is, hogy rendre elutasítják (diplomatikusan megfogalmazva, tudok ennél erősebb sztoriról is) őket az ajtó másik oldalán állók.

A napokban pedig beindult a mozgósítás is, ugyanis egy elképesztő módon csörögnek a telefonok, egyesek már a zaklatás szóval élnek, miután egy nap ötször is kapott egy hívást a Fidesztől. Pletykálták, hogy Erdősnek kifejezetten fontos ez a választás, mert ha elbukja a kormánypárt, akkor nem kell nagyon készülnie már a 2026-os országos választási kampányra. Ezt alátámasztja az utolsó pillanatos mozgósítási hullám, illetve az is, hogy nagyon komoly energiát fektetett Erdős a kopogtatásba, illetve néhány beszélgetés során az is kiderült, hogy a jelöltet ábrázoló plakátok nem feltétlenül orosházi aktivistáknak hála kerültek a helyükre, hanem egy „békésebb” településről érkeztek a szorgos kezek. Továbbá fontos rögzíteni, hogy a nagyfőnök, a Türk basa (copyright - Bödőcs Tibor) nem készített Erdőssel közös fotót, miközben már számos választókerületi elnökkel (értsd: 2026-os egyéni országgyűlési képviselőjelöltek) elkészültek ezek a fotók az nemzet Karmelitájában. Békés 4. valahogy kimaradt. Készül a selyemzsinór? Önéletrajz friss? Remélem, hogy te, kedves Olvasó, is érzékeled, hogy több szó esett Erdősről, mint magáról a jelöltről…és ez nem véletlen, de nem is szándékos. A Fidesz jelöltje, bocsánat, a másik független jelölt lényegében JELÖLTI mivoltában volt láthatatlan ebben a kampányban.

forrás: Oroscafé

Harmadikként a magát vállalkozóként bemutató Balog Attiláról is említsünk meg néhány szót. Balog a Mi Hazánk nevű szervezet jelöltje. Ő is egy másodjára próbálkozó jelölt, júniusban a 7. sz. választókerületben indult el, az előkelő utolsó helyen végzett a négy jelölt közül. Az Oroscafé által elkészített videóban az hangzott el, hogy „minden választókerületre kidolgoztak egy tervet, ami az ott lakók életkörülményeit javítani tudják,…ez alapján tudnak dolgozni”. Hogy mi ez a terv vagy tervek, az eddig, így a kampányban sem derült ki. Ez már jelzésértékű, mert ez mégiscsak egy ígéret. Az is kiderült róla, hogy az ellenségének ellensége nem az ő barátja – bármit is jelentsen ez. Később kiderült az is, hogy ő nem szeretne beleállni internetes vitákba. Erre kérdezné azt Kovács Zoltán államtitkár (Fidesz), hogy „De sikerült?”, és erre ugyanolyan arcot vág az egyszeri Facebook-felhasználó, mint Kálmán Olga abban a bizonyos videóban (https://www.youtube.com/watch?v=KaQlO8LQ8mM).

A kampány során megtudhattuk, hogy a Mi Hazánknak van terve Gyopárosfürdő megmentésére, ám erről sem derült ki sok minden (semmi). Végül a személyes kedvencem: február 21-én egy Facebook-bejegyzésben azt írta, hogy „hamarosan találkozhatnak velem plakátok, szórólapok formájában, de utcafórumokon is összefuthatunk.” Jelentkezzen, aki részt vett ilyen utcafórumon, mert akkor egyrészt kicsit szomorú leszek, hogy nem láttam a fórum meghirdetését, másrészt boldog, hogy legalább egy ígéretet sikerült megvalósítani a kampányban. Élek a gyanúperrel, hogy ez nincs így. A figyelmes olvasó megszámolhatta, hogy hány ígéretet láthattunk a jelölttől (négyet), és valószínűleg pontosan tudjuk, hogy ebből hány nem valósult meg (négy). Bár plakátokkal, tény, hogy találkozhattunk, ne legyünk teljesen igazságtalanok. Én csak azt kérdezném meg magamtól, ha választó lennék (nem vagyok a lakcímkártyámon szereplő személyes adat okán), hogy felelősségteljesen lehet-e valaki városatya, ha már a kampányban olyan ígéret hangzik el, ami még kampányban se válik kézzel fogható tartalommá.

forrás: Oroscafé

Utolsóként pedig egy fiatal hölgy, Lengyel Rebeka, a Válaszd Orosházát! Egyesület (továbbiakban: VO) jelöltje következik. Ha a kampányt kellene elemeznem (márpedig részben ezt teszem elvileg), annak összetettségét, akkor azt kell mondjam, hogy a többi jelölt közül ez a kampány emelkedik ki a leginkább. Az ajánlásokat megfelelő gyorsasággal gyűjtötte össze a jelölt, az online térben sikeresen felépített a nulláról egy ilyen keretek között tisztességesnek nevezhető követőtábort, folyamatosan kommunikált a követők felé, és az online téren kívül is aktív volt ebben az időszakban, különös tekintettel a háromszor is megtartott utcafórumra. Nem vétett különösebb hibát a kampány során, kommunikációja a körülményeknek megfelelő volt, bár kvázi ez sem összehasonlítható a másik három jelölthöz képest. A jelölt érezhetően jó lendületben van, fiatalsága előnyére válik, szakmai tapasztalata pedig fájóan nagy űrt tud betölteni a testületben. Ha azt kellene megnézni, hogy melyik jelöltről tudhatott meg a választó a legtöbbet, az kétséget kizáróan a VO jelöltje.

forrás: Oroscafé

Véleményem szerint, ha fel kellene állítani egy sorrendet a tekintetben, hogy ki vette komolyabban a kampányt, az alábbi sorrend mellett tenném le a voksomat:

1. Lengyel Rebeka (VO – online és nem online térben egyaránt)
2. Sándor Zoltánné (független Fidesz-KDNP támogatással – elsősorban nem online térben)
3. Hajdú Boglár (független – minimálisan online és nem online térben, borzasztóan megkésve)
4. Balog Attila (MH – lényegében sehogy)

Nehogy félreértsen a tisztelt olvasó, ez nem egy tipp a választás végeredményére, az egy kicsit másképpen néz ki (a harmadik és negyedik helyen lévő jelöltek felcserélve).

ITT A LÉT A TÉT?

Nem. És nem is a lé a tét. Sokan beszélnek manapság az elszámoltatás elmaradásáról, elmismásolásáról, emiatt dühüket az éterben és más fórumokon adják ki. Nem tudom azt mondani, hogy nincs igazuk, mert az egy feltétlen igazság, hogy az elszámoltatásra szükség van. Ez a legfőbb igazság, minden más ezután következik, mint ahogy az igazságoknak az a sorsa, hogy kibontásuk után formálódnak, mint a gyurma az óvodában szorgos gyermekkezek által.

A tét valójában pont az elszámoltatás, és pontosan ezen vezérfonalra felfűzött logika mentén fogok eljutni oda, hogy megnevezzem azt, akit a választók figyelmébe érdemes jelöltként ajánlok. A képviselőtestületet most lényegében bármiben tudja akadályozni az úgynevezett Nyolcak. Habár az utóbbi időben ez a szentnek aligha nevezhető szövetség felborulni látszik (a legutóbbi testületi ülés számomra ezt mutatta Szabó Ervin és Nagy Zsolt megszólalásai okán), a tény tény marad, hat fideszes képviselő ül a testületben, ezzel szemben a VO frakció öt fővel van jelen (ideértve a polgármestert), és ezen csoportokon kívül ott van még a Mi Hazánk képviseletében Nagy Zsolt, az ügyvéd úr, és Gulyás-Szabó Krisztina. A képviselőtestület a következő ülésén már 15 fős lesz, így a szavazategyenlőség jelensége mindenképpen el fog tűnni a testület munkájából (kivéve ha legalább egy fő nem fog részt venni egy-egy ülésen). Képzeljünk el két modellt, az „A” modell szerint a vasárnapi győztes Lengyel Rebeka, a „B” modell szerint pedig Sándor Zoltánné. (Megjegyzés: azért ezt a két modellt hasonlítom össze, mert ez a két jelölt a legesélyesebb a győzelemre szakmai megítélésem szerint.)

„A” modell:

• VO-frakció: 6 fő
• Fidesz: 6 fő
• többiek: 3 fő

Ebben a modellben a „többiek” közül már „csak” két képviselőre van szükség ahhoz, hogy számos kérdésben döntés születhessen, ami elősegítheti az elszámoltatást, a múlt felszámolását, ideértve annak lehetőségét, mint például a városi cégek eddigi vezetőinek leváltása, amit én a leginkább vágyott dolognak érzékelek az elképesztő zajjal terhelt kommentszekciókban. Ilyen eseti többséggel olyan döntések is megszülethetnek, amelyek a Fidesz-frakció számára adott esetben kellemetlenek vagy a múlt feltárása miatt vagy a potenciális „lehetőségek” elmaradása miatt. Ebben az esetben azok, akik a legutóbbi testületi ülésen felszóltalak – ki vehemensebben, ki visszafogottan -, nekik is érdekük lehet ez a modell. Be lehet állni az elszámoltatások mögé.

„B” modell:

• VO-frakció: 5 fő
• Fidesz-frakció: 7 fő
• többiek: 3 fő

Ebben az esetben a Fidesz-frakció diktál minden úgy történhet, ahogy a kormánypárt akarja. Ennek a modellnek a kockázata nem más, mint az, hogy garantáltan elmarad az elszámoltatás, a cégvezetők maradnak a helyükön, a múlt feltárása elmarad, garantáltan megúszhatnak szinte mindent. Ebben a modellben nyugodtan hátra dőlhetnek, és kérhetnek egy kávét (szigorúan kotyogóst, nem holmi latte avocado-t). Ebben a modellben egy módon lehet elszámoltatás. Ha a „többiek” mind beállnak a vezetés mellé, és támogatják a múlt feltárását. Ennek viszont van egy kerékkötője, ki tudja miért. Mind tudjuk, hogy kire gondolok.

A tét ezen a választáson tehát nem más, mint az, hogy az áhított változáshoz közelebb kerülünk-e. Közelebb kerülünk-e a múlt teljeskörű feltárásához, a várospolitika minősége valóban szakmai alapokon nyugszik-e, a lakosság érdekeiben jár-e el a testület, és végre az elmúlt évekkel szemben valóban előre fogunk-e menni, nem pedig hátra (és a paradicsom valóban piros lesz, és nem sárga).

KONKLÚZIÓ

Ha eddig azon gondolkodtál, hogy elmész-e választani, vagy azon, hogy kire szavazz, akkor a fenti logika mentén egyetlen jelölt van, akinek a szavazatával önmagadon és a városon is segíthetsz. Ez a jelölt pedig Lengyel Rebeka.

A tétet már ismered. A lényeg: az elszámoltatás nem megy egyről a kettőre, egy nagyon komoly türelemjáték (és egyben költséges is). A türelemjáték egyik építőkockája a mostani választás. Lépésről lépésre (vagy tégláról téglára ízlés szerint). Ezt a lépést kell megtenni a hétvégén (vagy ezt a téglát kell felrakni a többi mellé).

Dönts úgy, hogy a közösségedet és a városodat segítsd. Rajtad is múlik, hogy merre megy tovább Orosháza. Emlékezz vissza az elmúlt évekre, arra, hogy mivé lett ez az egykor pompás, élettel teli város. Most van lehetőség arra, hogy te is tegyél azért, hogy egy újabb löketet adjunk a változásnak. Arra kérlek tehát, kedves Olvasó - és nagyon köszönöm, hogy eljutottál idáig -, hogy válaszd Orosházát.

MÁRCIUS 23-ÁN SZAVAZZ LENGYEL REBEKÁRA!